Mikroműanyag a környezetben.
Mikroműanyag a környezetben mindenütt jelen van, és a koncentrációk széles tartományában kimutatható a szennyvízben, az édesvízben, az élelmiszerekben, a levegőben és az ivóvízben, mind palackozott, mind csapvízben. Az ivóvízben a mikroműanyag előfordulására vonatkozó adatok jelenleg korlátozottak, kevés teljesen megbízható vizsgálat.
Noha nincs elegendő információ ahhoz, hogy határozott következtetéseket lehessen levonni a műanyag részecskék fizikai veszélyével kapcsolatos mérgező hatásról. A mikroműanyag jelenlétét kimutatták a Duna Ausztriai részén, de Magyarországi szakaszokon is. A mikroműanyag mint tudott az eldobott műanyag származékok lebomlásából, vagy is nem lebomlásából csak szétforgácsolódásából apró részecskékre bomlik, és minél kisebb részre osztódik annál mélyebbre hatol a természetbe. Így letud jutni a vízgyűjtő rétegekig is az idő folyamán.
Az emberi egészséggel kapcsolatos kockázatok jobb értékelése és az információkezelési tevékenységek érdekében, a kutatóknak célzott, jól megtervezett és minőség-ellenőrzésű vizsgálat kell végezni.
Kategóriaként a mikroműanyag számos anyagból áll, amelyek különböző anyagokból tevődnek össze, különböző sűrűségű, kémiai összetételű, alakú és méretűek. A mikroműanyag tudományosan elfogadott meghatározása nincs, bár gyakran 5 mm-nél rövidebb műanyag részecskékként definiálják. Ez azonban meglehetősen önkényes meghatározás, és az ivóvíz vonatkozásában korlátozott értékű, mivel a mérettartomány felső végén lévő részecskék valószínűleg nem találhatók a kezelt ivóvízben. Az 1 μm-nél rövidebb mikroplasztika egy részét nanoműanyagnak nevezik.
Az édesvízben sokféle részecskeforma található meg, míg a leggyakrabban kimutatott polimerek nagyjából megegyeznek a műanyag előállítási mennyiségével. Az ivóvízben a töredékes és a szálas mikroműanyag szemcsék, a polietilén-tereftalát és a polipropilén volt a leginkább kimutathatóak.
A mikroműanyaggal kapcsolatos potenciális veszélyeknek három formája van: fizikai részecskék, vegyi anyagok és a biofilrétegek részét képező mikrobálisi patogének. A részecskék a test fizikai-kémiai tulajdonságaitól függően, beleértve a méretet, a felületet és a formát is, sérüléseket okozhatnak a testben. A mikroműanyag egészségre káros hatását még nem vizsgálták, milyen lehet a szervezetben való felszívódásuk.
Milyen veszélyt jelent az emberi egészségre, ha az ivóvízben mikroműanyag részecskéket visz be?
Bár nincs elegendő információ ahhoz, hogy határozott következtetéseket lehessen levonni a műanyag részecskék és különösen a nanoméretű részecskék toxicitásáról, egyetlen megbízható információ sem utal arra, hogy ez aggodalomra ad okot. Felszívódási vizsgálatok azt mutatják, hogy a 150 μm-nél nagyobb mikrorészek valószínűleg közvetlenül kiválasztódnak a széklettel. A kisebb részecskék felvétele várhatóan korlátozott, bár a nagyon kicsi mikroműanyag részecskék abszorpciója és eloszlása nagyobb, beleértve a nano műanyag is. megállapításokról számoltak be, amelyek nagyon magas expozícióval járnak, amelyek nem fordulnak elő az ivóvízben.
A fejlett kezelés még kisebb részecskéket is eltávolíthat; például a nanoszűrés eltávolíthatja a 0,001 μm-nél nagyobb részecskéket, az ultraszűrés pedig a 0,01 μm-nél nagyobb részecskéket.
Ezek a következtetések alapján milyen intézkedéseket kell tenni a vízszolgáltatók és az ivóvíz-szabályozók számára?
A vízszolgáltatóknak és a szabályozóknak továbbra is prioritást kell élvezniük az mikroorganizmusok és vegyi anyagok eltávolításának az ivóvízben, amelyek közegészségügyi aggályokat jelentenek.
A vízbiztonsági tervezés részeként a vízszolgáltatóknak gondoskodniuk kell az ellenőrző intézkedések hatékonyságáról, és a részecskék eltávolítása és a mikrobiális biztonság szempontjából optimalizálniuk kell a vízkezelési eljárásokat, amelyek egyébként javítják a mikroműanyag részecskék eltávolítását. Az ivóvízben található mikroplasztika rendszeres ellenőrzése jelenleg nem javasolt, mivel nincs bizonyíték az emberi egészséggel kapcsolatos aggodalomra.
Számos kutatási hiányosságot kell kitölteni az ivóvízben található mikroplasztika kockázatának jobb felmérése és az irányítási tevékenységek tájékoztatása érdekében. Célzott, jól megtervezett és minőség-ellenőrzésű vizsgálatokat kell végezni a mikroműanyag előfordulásának jobb megértése érdekében a vízellátási láncban, beleértve a mikroműanyagok számát, formáját, méretét, összetételét és forrásait, valamint a vízkezelés hatékonyságának jobb jellemzése céljából. Kutatásra is szükség van annak megértéséhez, hogy a kezeléshez kapcsolódó hulladékáramok miként járulnak hozzá a mikroműanyag környezetéhez. Az emberi egészséggel kapcsolatos kockázatértékelés szempontjából releváns műanyag részecskék leggyakoribb formáira minőségbiztos toxikológiai adatokra van szükség. Továbbá, a mikroplasztika és a nanoplasztika felvételének és sorsának jobb megértése a bevitel után.